1950. november 4-én született Pápán (Veszprém megye).
Édesapja, Kuncze Lajos (1922-1991) orvosegyetemet
végzett. 1954-tõl egészen nyugdíjazásáig Várpalotán volt
belgyógyász fõorvos, egy idõben kórházigazgató.
Édesanyja, Máramarosi Magdolna (1923) a családi
háztartást vezette. Testvérei közül Lajos (1949)
irodagép-mûszerész és vállalkozó, Magdolna (1954)
angol-magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a Korona
Kiadó vezetõje. 1979 óta házas, felesége Fellegi Katalin,
matematika- fizika szakos középiskolai tanár.
Az általános iskolát Várpalotán végezte. A gimnáziumot is
Várpalotán kezdte, a második évtõl azonban Kecskeméten
folytatta, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1969-
ben. 1969- 1970-ben segédmunkás volt a várpalotai
bányában, illetve mûtõsként dolgozott a veszprémi
kórházban. 1970-ben pótfelvételivel került be a Felsõfokú
Építõipari Technikumba (1972-tõl Ybl Miklós Építõipari
Mûszaki Fõiskola), ahol mélyépítési üzemmérnöki diplomát
szerzett (1974). A fõiskola elvégzése után a Fõvárosi
Vízmûveknél kezdett dolgozni mûszaki elõadóként. Ezt
követõen a Közép-magyarországi Közmû- és Mélyépítõ
Vállalat építési mûvezetõje, az Országos
Villamostávvezeték Vállalat beruházási ellenõre, majd a
Dunamenti Regionális Vízmû építési üzemvezetõje volt.
Néhány évi munka után érdeklõdése a vállalati
gazdálkodás, költségvetési és szervezési kérdések felé
irányult, 1980-ban esti tagozaton közgazdasági
tanulmányokba kezdett, 1985-ben szerzett diplomát a Marx
Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karán. 1983-tól
az Építõipari Gépesítõ Vállalat beruházási
osztályvezetõje és ellátási fõosztályvezetõje lett. 1985-
ben az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettesévé nevezték
ki. 1988-ban iparszervezésbõl és vezetésbõl
szakközgazdász diplomát szerzett.
A rendszerváltásig semmilyen pártnak nem volt tagja.
1988-1989 fordulóján lakóhelyén, Tökölön a tizenöt tagú
független falufórum alapítója, a helyi politikai
változások elindítóinak egyike volt. A helyi SZDSZ-
szervezet tagjai kérték fel a képviselõ-jelöltségre, az
1990. évi országgyûlési választásokon az SZDSZ
támogatásával, a lakóhelyét is magában foglaló Pest
megyei 12. sz. választókerületben a második fordulóban
képviselõvé választották. 1990. májustól az Országgyûlés
költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában,
azon belül az adó albizottságban dolgozott. Vállalati
vezetõi állását 1990 júniusában feladta, s fõállású
képviselõ lett. 1990-tõl az SZDSZ-frakció közlekedési,
hírközlési szóvivõje. 1992. augusztusban belépett a
Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1992. novemberi
küldöttgyûlésen az SZDSZ Országos Tanácsának tagjai közé
választották. 1993. február 13-án, a leköszönt Tardos
Márton utódaként az SZDSZ parlamenti
képviselõcsoportjának a vezetõje lett. Február végén
egyik aláírója volt a Fidesszel kötött liberális
pártszövetségnek. 1993. szeptember 25-én az SZDSZ
Országos Tanácsa egyhangúlag a párt listavezetõjének s
egyben miniszterelnök-jelöltjének választotta.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét Pest megye
12. sz. választókerületében indult, az országos lista
mellett pártja Pest megyei területi listáját is vezette.
A második fordulóban három jelölt közül 53,77 százalékos
eredménnyel újra képviselõvé választották. A
választásokat követõ koalíciós tárgyalások idején az
SZDSZ négyfõs delegációjának a tagja. A június 24-én
aláírt koalíciós szerzõdés alapján a belügyi tárca
vezetésével bízták meg, s õ lett egyben a miniszterelnök
koalíciós helyettese is. Belügyminiszterként a
nemzetbiztonsági kabinet vezetõje. Az SZDSZ 1994.
októberi küldöttgyûlésén a legmagasabb szavazati aránnyal
a tizenegy tagú ügyvivõi testület tagjai közé
választották. Az 1996. novemberi tisztújításkor tisztében
megerõsítették.