Dobó István

(1505 előtt–1572. június közepe)



A család Ung vármegyei birtokáról, Ruszkáról nyerte előnevét, apja, Dobó Domokos a köznemesség ismert tagja volt. Mohács idejére a család jelentős birtokokkal rendelkezett, a gyermek Istvánt megtanították írni-olvasni, latinul, de katonai tudományokra is oktatták a kor szokásai szerint valamelyik főúri udvarban.

Dobó a Mohács után harcokban I. Ferdinánd király párthíve volt, de első komolyabb megbízatását csak 1544-ben kapta, amikor is az egri püspökség adószedője lett. 1548-tól az egri vár prefektusi és az egri püspöki birtokok udvarbírói tisztségét vette át. Dobónak a vár katonai igazgatása, erődítése, illetve a püspöki tizedek behajtatása is feladata volt. A jövedelmekből nagyarányú várerődítési munkálatokat kezdett, amelyek célja az volt, hogy a várat akkoriban korszerű, új-olasz bástyás rendszerű védművekkel erősítse meg. Ezek közül ma is látható a Dobó-bástya, a Tömlöc-bástya.

1550-ben feleségül vette Sulyok Sárát, a házasság révén rokoni kapcsolatba került a Balassa és a Bocskai családdal. A nevéhez fűződő legemlékezetesebb esemény Eger várának megvédelmezése volt 1552-ben. Temesvár és Szolnok vára már elesett, és a fenyegetően közeledő hatalmas túlerőben lévő oszmán hadakat csak a Dobó várkapitánysága alatti Eger várának mintegy kétezer főnyi védőserege tudta megállítani. Ezt követően Dobó István a Ferdinánd által megszerzett Erdély vajdája lett (1553–56). Dobónak és leszármazottainak még ebben az évben bárói rangot adományozott az uralkodó, így a család bekerült a főrangúak körébe. Az Erdélybe 1556 őszén visszatérő Szapolyaiak és híveik Dobót és családját fogságba vetették. Szamosújvár várából egy kötélhágcsón leereszkedve szökött meg 1557 novemberében. Később családja is kiszabadult.

Az 1550-es évek végén Dobó újabb birtokadományokra tett szert, köztük Léva vára és uradalma volt a legjelentősebb, ahová hamarosan rezidenciáját is áttette. Véglest zálogbirtokként szerezte meg, Göncöt és Telkibányát pedig megvásárolta, és ezzel bekerült a leggazdagabb magyarországi főurak közé.

1562-ben bányavárosi főkapitánnyá nevezte ki I. Ferdinánd. Feladata a bányavidék városainak és várainak megvédelmezése volt. A Habsburg-hű főúr kapcsolata a bécsi udvarral I. Ferdinánd király halála után megromlott. Ebben közrejátszott egy, a Magyar Kamara által ellene folytatott birtokper, valamint több más főúrral együtt abba a gyanúba keveredett, hogy át akarna térni az erdélyi uralkodó, Szapolyai János Zsigmond pártjára. A vád soha nem bizonyosodott be. Dobó élete végéig rendületlenül tagadta azt, és élettörténetén végigtekintve valóban nehezen képzelhető el, hogy Habsburg-ellenes összeesküvésben vett volna részt. Pozsony várában tartották fogva mintegy két évig. 1572 áprilisában szabadult ki, miután hitlevélben fogadott ismételt hűséget az udvarnak. Hazatért szerednyei birtokára, ahol azonban hamarosan elhunyt. Holttestét Ruszka templomában helyezték örök nyugalomra.