Szili Katalin a legutóbbi felmérések szerint Magyarország egyik legnépszerűbb politikusa.

A somogyi születésű házelnök politikai karrierje pályafutása utolsó öt évében kezdett látványosan felfelé ívelni. Szili 1956-ban született a Somogy megyei Barcson egy 1945 után vagyonát vesztett magyar-német polgárcsaládban. 1976-tól a pécsi jogi egyetemen szerez jogászoklevelet, karrierje innentől a környezetvédelemben kezdődik: 1985-től 1992 a dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság jogtanácsosa, miközben az ELTE-n elvégzi még a humánökológia kiegészítő szakát.

1983-ban lép be az MSZMP-be, 1989. novemberben az MSZP-hez csatlakozott. 1992-ben sikerült pécsi választókerületében képviselővé választatnia magát, 1994 óta Pécs 2. számú választókerületének egyéni országgyűlési képviselője.

A Horn-kormányban a környezetvédelmi minisztérium politikai államtitkára. Jól használta ki az MSZP-ben lezajlott fiatalítási hullámot és emancipációs törekvéseket, 2000-ben az MSZP elnökhelyettesévé választják, a nőtagozat elnöke lesz. 2004-ben lemond minden pártbeli tisztségéről. Az elmúlt hetekben, tízéves közszereplés után beszélt először nyíltan testi fogyatékosságáról, gyerekkorában elveszített bal karjáról.

Szili Katalinnak nincs nyelvvizsgája.

1950. április 5-én született Budapesten. Apja gépészmérnök volt, édesanyja vegyész. 1974-ben szerezte diplomáját a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd belgyógyászatból és kardiológiából tett szakorvosi vizsgát.1974-tõl 1979-ig az Országos Kardiológiai Intézetben gyógyító orvosként dolgozott és tudományos munkát végzett.

1979 és 1990 között az államigazgatás különbözõ tisztségeiben közszolgálatot teljesített.
Az Egészségügyi Minisztériumban szakmai programok szervezésével foglalkozott, a Minisztertanács Hivatalának fõosztályvezetõjeként - többek között - az elsõ magyar egészség-megõrzési stratégia kidolgozását irányította. 1988-tól 1990-ig a Németh-kormány szociális és egészségügyi miniszterhelyettese volt.

A rendszerváltást követõen ismét az Országos Kardiológiai Intézetben dolgozott mint fõigazgató-helyettes, valamint egy külföldi tulajdonú egészségügyi magánvállalkozás orvos menedzsere volt. 1991-tõl a Magyar Szocialista Párt tagja, parlamenti szakértõje, majd 1992 és 1994 között országos ügyvivõje. 1994-ben Ferencvárosban választották országgyûlési képviselõnek, 1998-ban az MSzP budapesti listájáról jutott a parlamentbe. 1994-tõl a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, 1996 és l998 között népjóléti miniszter. 1998 és 2002 között az Országgyulés egészségügyi és szociális bizottságának az elnöke. 2002. áprilisában ismét egyéni választókerületben (Ferencváros) szerzett mandátumot.
Nõs, felesége vegyészmérnök.

1950. november 4-én született Pápán (Veszprém megye).
Édesapja, Kuncze Lajos (1922-1991) orvosegyetemet
végzett. 1954-tõl egészen nyugdíjazásáig Várpalotán volt
belgyógyász fõorvos, egy idõben kórházigazgató.
Édesanyja, Máramarosi Magdolna (1923) a családi
háztartást vezette. Testvérei közül Lajos (1949)
irodagép-mûszerész és vállalkozó, Magdolna (1954)
angol-magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a Korona
Kiadó vezetõje. 1979 óta házas, felesége Fellegi Katalin,
matematika- fizika szakos középiskolai tanár.
Az általános iskolát Várpalotán végezte. A gimnáziumot is
Várpalotán kezdte, a második évtõl azonban Kecskeméten
folytatta, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1969-
ben. 1969- 1970-ben segédmunkás volt a várpalotai
bányában, illetve mûtõsként dolgozott a veszprémi
kórházban. 1970-ben pótfelvételivel került be a Felsõfokú
Építõipari Technikumba (1972-tõl Ybl Miklós Építõipari
Mûszaki Fõiskola), ahol mélyépítési üzemmérnöki diplomát
szerzett (1974). A fõiskola elvégzése után a Fõvárosi
Vízmûveknél kezdett dolgozni mûszaki elõadóként. Ezt
követõen a Közép-magyarországi Közmû- és Mélyépítõ
Vállalat építési mûvezetõje, az Országos
Villamostávvezeték Vállalat beruházási ellenõre, majd a
Dunamenti Regionális Vízmû építési üzemvezetõje volt.
Néhány évi munka után érdeklõdése a vállalati
gazdálkodás, költségvetési és szervezési kérdések felé
irányult, 1980-ban esti tagozaton közgazdasági
tanulmányokba kezdett, 1985-ben szerzett diplomát a Marx
Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karán. 1983-tól
az Építõipari Gépesítõ Vállalat beruházási
osztályvezetõje és ellátási fõosztályvezetõje lett. 1985-
ben az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettesévé nevezték
ki. 1988-ban iparszervezésbõl és vezetésbõl
szakközgazdász diplomát szerzett.
A rendszerváltásig semmilyen pártnak nem volt tagja.
1988-1989 fordulóján lakóhelyén, Tökölön a tizenöt tagú
független falufórum alapítója, a helyi politikai
változások elindítóinak egyike volt. A helyi SZDSZ-
szervezet tagjai kérték fel a képviselõ-jelöltségre, az
1990. évi országgyûlési választásokon az SZDSZ
támogatásával, a lakóhelyét is magában foglaló Pest
megyei 12. sz. választókerületben a második fordulóban
képviselõvé választották. 1990. májustól az Országgyûlés
költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában,
azon belül az adó albizottságban dolgozott. Vállalati
vezetõi állását 1990 júniusában feladta, s fõállású
képviselõ lett. 1990-tõl az SZDSZ-frakció közlekedési,
hírközlési szóvivõje. 1992. augusztusban belépett a
Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1992. novemberi
küldöttgyûlésen az SZDSZ Országos Tanácsának tagjai közé
választották. 1993. február 13-án, a leköszönt Tardos
Márton utódaként az SZDSZ parlamenti
képviselõcsoportjának a vezetõje lett. Február végén
egyik aláírója volt a Fidesszel kötött liberális
pártszövetségnek. 1993. szeptember 25-én az SZDSZ
Országos Tanácsa egyhangúlag a párt listavezetõjének s
egyben miniszterelnök-jelöltjének választotta.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét Pest megye
12. sz. választókerületében indult, az országos lista
mellett pártja Pest megyei területi listáját is vezette.
A második fordulóban három jelölt közül 53,77 százalékos
eredménnyel újra képviselõvé választották. A
választásokat követõ koalíciós tárgyalások idején az
SZDSZ négyfõs delegációjának a tagja. A június 24-én
aláírt koalíciós szerzõdés alapján a belügyi tárca
vezetésével bízták meg, s õ lett egyben a miniszterelnök
koalíciós helyettese is. Belügyminiszterként a
nemzetbiztonsági kabinet vezetõje. Az SZDSZ 1994.
októberi küldöttgyûlésén a legmagasabb szavazati aránnyal
a tizenegy tagú ügyvivõi testület tagjai közé
választották. Az 1996. novemberi tisztújításkor tisztében
megerõsítették.

1954. augusztus 12-én született Baján (Bács-Kiskun
megye). Édesapja, Dávid Sándor (1927) és édesanyja,
Csilics Katalin (1929) bedolgozók voltak, mindketten
nyugdíjasok. Egy bátyja és egy öccse van. 1982-ben
házasságot kötött Barbalics Miklóssal. Két gyermekük
született, Berta (1982) és Miklós (1985).
Az általános és középiskolát Baján végezte, 1972-ben
érettségizett a Tóth Kálmán Gimnáziumban. Ezt követõen
három évig bedolgozó. 1975-tõl a Pécsi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, 1981-ben
szerzett jogi oklevelet. A Szekszárdi Ügyvédi Kamara
ügyvédjelöltjeként került Tamásiba. 1985-tõl, miután
letette az ügyvédi szakvizsgát, a Tamási Ügyvédi
Munkaközösség ügyvédje. 1990. július 15-tõl fõállású
képviselõ, ügyvédi tevékenységét szünetelteti.
1989. január óta tagja a Magyar Demokrata Fórumnak. Az
1990. évi országgyûlési választások második fordulójában
Tolna megye 5. sz., Tamási központú választókerületében
képviselõvé választották. 1990. május 3-tól 1992. október
13-ig, a bizottság átszervezéséig az Országgyûlés
választási és mandátumvizsgáló különbizottságában, és
1991. szeptember 24-tõl az ügyrendi különbizottságban
dolgozott, utóbbinak 1992. szeptember 2-tól elnöke. Az
1994. évi országgyûlési választásokon újra Tolna megye 5.
sz. választókerületében indult, a második fordulóban
29,70 százalékkal Benkõ András (MSZP) mögött a második
helyen végzett. Az MDF országos listájának huszonötödik
helyérõl jutott mandátumhoz. (A Tolna megyei területi
listát vezette.) Az Országgyûlés alkotmány- és
igazságügyi állandó bizottságának, ezen belül az ügyrendi
albizottságnak, valamint az egyes pártoknak az állami
vagyonból juttatott ingatlanjai felmérésére létrehozott
albizottságnak a tagja. Az MDF-frakcióban a jogi
kabinetben, illetve frakcióvezetõ-helyettesként dolgozik.
Az IPU magyar csoportja magyar-francia és magyar-norvég
baráti tagozatának a tagja, a magyar-kanadai tagozat
elnöke.
A Frankofon Képviselõk Nemzetközi Közgyûlésébe társult
tagként meghívott magyar delegáció tagja. Az MDF X.,
1996. tavaszi országos gyûlésén beválasztották a párt
országos elnökségébe.

1962. január 10-én született Budapesten. A család
mindkét ága Székesfehérvárról származik, apai nagyszülei
az 1940-es évek elején költöztek a fõvárosba. Édesapja,
Pokorni János (1929) tervezõ elektromérnök. 1992-ig a
Villamoserõmû Tervezõintézetnél, azóta, mint nyugdíjas, a
Philips cégnél dolgozik. Édesanyja, Vincz Klára (1929)
1991-ig, nyugdíjba vonulásáig óvónõ volt. Testvére, Péter
(1958) grafikus, tanár. 1992 óta nõs, felesége, Beck
Andrea a Pest Megyei Munkaügyi Központ pszichológusa. Két
fiuk született Benedek (1992) és Ágoston (1996).
Az általános és a középiskolát Budapesten végezte,
1980-ban érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban.
Egy évig segédkönyvtáros volt az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1981-1982-ben
elõfelvételisként sorkatonai szolgálatot teljesített
Szombathelyen, majd az ELTE BTK magyar-történelem szakán
folytatta tanulmányait, 1987-ben magyar nyelv és
irodalom-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet
szerzett. Elsõ és egyetlen munkahelye 1994-ig,
képviselõvé választásáig a Toldy Ferenc Gimnázium.
Több konferencián, nemzetközi szemináriumon adott elõ
az oktatásfejlesztés, a pedagógiai innováció és a szakmai
érdekképviselet tárgykörében. Részt vett az Oktatással a
Demokráciáért (1991) és a Pro Scholis Urbis Alapítványok
(1992) munkájában.
Tanárként bekapcsolódott a fiatal pedagógusok
egyesületi szervezkedéseibe. 1988-ban alapító tagja a
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének. 1993-ig a
PDSZ ügyvivõje, az országos választmány szóvivõje.
Szerkesztette a PDSZ lapját, a Rációt és a PDSZ-
füzeteket. A Független Szakszervezetek Demokratikus
Ligájának a választmányi és tanácstagja. A Liga
képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal
munkájában. Bár az alakuló, illetve újjáalakuló
pártszervezõdéseket figyelemmel kísérte, feladatának a
szakmai szervezetek létrehozását, a szakmán belüli
politizálást tartotta. A Közoktatási Tanács és az
Oktatási Érdekegyeztetõ Tanács tagjaként aktívan részt
vett a közoktatási és szakképzési törvényt, illetve a
közalkalmazotti törvényt elõkészítõ vitákban. 1993.
október 1-jén belépett a Fideszbe, ekkor minden
szakszervezeti tisztségérõl lemondott. A párt
oktatáspolitikai kabinetjének a vezetõje. 1994 óta a
Fidesz alelnöke.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon Budapest 31.
sz. (XXI. ker.) választókerületében indult, az elsõ
forduló negyedikjeként nem jutott a második fordulóba. A
Fidesz budapesti területi listáján (13.) sem szerzett
mandátumot, a párt országos listájának tizenegyedikjeként
került be a törvényhozásba. 1994 júniusától a Fidesz-Magyar Polgári
Párt képviselõcsoportjának a frakcióvezetõ-helyettese,
1997 szeptember 8.-tól a parlamenti frakció vezetõje.
1995 februárjától a Fidesz képviselõcsoportjának
humánpolitikai kabinetvezetõje. Az oktatási, tudományos,
ifjúsági és sport állandó bizottság alelnöke,
a bizottság ellenõrzési albizottságának az elnöke.
Részt vesz a sport, valamint a felsõoktatási albizottság
munkájában is. 1994. december 22-tõl 1995, november 30.-ig
a költségvetési és pénzügyi állandó bizottságnak is tagja,
ezen belül az államháztartási és privatizációs albizottságban
dolgozott. 1995. december 1-jétõl az emberi jogi, kisebbségi és
vallásügyi állandó bizottság, ezen belül a cigánypolitikai
vitanapot elõkészítõ, valamint a Jogsértettek Egyesületének
megkeresésére az alkotmányügyi bizottsággal együtt alakított
albizottságok tagja. 1995 december 1.-tõl 1997 november 3.-ig
az Emberi jogi bizottság tagja.

1957. szeptember 5-én született Bácsbokodon (Bács-Kiskun
megye). Apai nagyapja föld nélküli zsellér volt,
nagyanyja hívõ katolikus, szolgálóként dolgozott, egyedül
nevelte fel három gyermekét. Édesapja, Lamperth János
(1928) a kalocsai katolikus teológián tanult, ezért 1960-
ig csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Ezt
követõen tanácsi dolgozó, elõadó, fõelõadó, majd
osztályvezetõ. Anyai nagyszülei parasztok. A második
világháború alatt telepítették át a családot
Horvátországból, nagyapja magyar, nagyanyja horvát
nemzetiségû. Édesanyja, Kéringer Vera (1936) tanácsi
dolgozó. Öccse, Endre (1959) szakmunkás. 1980-ban kötött
házasságot, férje Jegesy András ügyvéd. Két gyermekük
született, Vera (1982) és András (1988) tanuló.
Az általános iskolát Bácsbokodon, a középiskolát Baján
végezte, 1975-ben érettségizett a Tóth Kálmán Gimnázium
és Vízügyi Szakközépiskolában, középfokú vízgazdálkodó
képesítést szerezve. 1976-ban felvételt nyert a Pécsi
Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. 1981-ben
szerezte meg diplomáját, majd 1984-ben jogi szakvizsgát
tett. 1981-tõl 1984-ig Kaposváron, a Somogy Megyei Tanács
V. B. Mûvelõdési Osztályán, 1984-tõl 1985-ig a szervezési
és jogi osztályon dolgozott. 1985-tõl 1986-ig a Somogy
Megyei Informatikai Intézet munkatársa. 1987-tõl ismét a
megyei tanács, majd 1989-tõl 1992-ig a jogutód megyei
közgyûlés dolgozója. 1992 és 1994 között az Alpok-Adria
Ügyvédi Iroda igazgatója. 1990-tõl tagja a Magyar
Közigazgatási Kamarának és a Magyar Jogász Egyletnek.
Részt vesz a Bányai Panoráma Egyesület, a Nõk Kaposvárért
Egyesület és a Kaposvári Tavaszi Fesztivál Alapítvány
munkájában. Aranykoszorús KISZ-jelvénnyel és A Tanács
Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki.
Gyermekkora óta érdekli a közélet, a politika. 1971-tõl
1988-ig tagja a KISZ-nek, részt vett az iskolai tanács
munkájában. 1987-ben belépett a Magyar Szocialista
Munkáspártba. 1989. december 7-én átlépett a Magyar
Szocialista Párba, 1990-tõl 1995-ig a kaposvári szervezet
elnökségi tagja. Az 1990. évi önkormányzati választásokon
az MSZP kaposvári listájának vezetõjeként bejutott a
képviselõ-testületbe, a jogi és igazgatási bizottság
elnöke és az MSZP frakcióvezetõje volt. Az 1994. évi
országgyûlési választásokon az MSZP országos listáján is
jelölték (78.), mandátumát az MSZP Somogy megyei területi
listájának második helyérõl szerezte. A MSZP parlamenti
frakciójának helyettes vezetõje. Az Országgyûlés
önkormányzati és rendészeti állandó bizottságának tagja,
1996. december 15-ig alelnöke.
Fogadóórája: Kaposváron, a helyi sajtóban elõre
meghirdetett idõpontokban.

rohadt focibuzi faszjankó

Dr. Répássy Róbert vagyok, Miskolcon születtem 1968-ban. Szegeden érettségiztem, majd a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szereztem diplomát. Édesapám és nagyapám hivatását követve, 1995 óta ügyvédként dolgozom.

1988-tól foglalkozom közéleti tevékenységgel. Alapítása óta tagja vagyok a FIDESZ miskolci szervezetének. Már az 1990-es országgyűlési választásokon képviselőjelöltként indultam Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 2. számú választókerületében. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 1993/94-ben tagja lehettem az első szabadon választott országgyűlésnek. Képviselőként az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságában dolgoztam. Az 1994-es önkormányzati választásokon a miskolci polgárok Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének tagjává választottak. 1996 óta a FIDESZ- Magyar Polgári Párt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke vagyok.

1963. május 31-én született Székesfehérváron (Fejér
megye). Apai nagyapja a második világháború után került
Alcsútdobozra gazdálkodónak. Édesapja, Orbán Gyõzõ
mezõgazdasági üzemmérnök, édesanyja, Sípos Erzsébet
gyógypedagógus és logopédus. Két testvére közül Gyõzõ
(1965) mérnök, Áron (1977) tanuló. 1986 óta nõs, felesége
Lévai Anikó ügyvéd. Három gyermekük született: Ráhel
(1990), Gáspár (1992) és Sára (1994).
Általános iskolába Alcsútdobozon, Vértesacsán és
Felcsúton járt. 1977-ben a család Székesfehérvárra
költözött, a középiskolát a Teleki Blanka Gimnázium angol
tagozatán végezte, 1981-ben érettségizett. 1981-1982-ben
sorkatonai szolgálatot teljesített Zalaegerszegen. 1987-
ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és
Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Az egyetem
elvégzése után, 1987 és 1989 között Szolnokon lakott,
innen járt föl Budapestre elsõ munkahelyére, a
Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetõképzõ
Intézetébe, ahol 1987 novemberétõl 1988 márciusáig
szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében
vett részt. 1988. áprilistól a Soros Alapítvány
támogatásával mûködõ Közép-Európa Kutatócsoport
munkatársa. 1989. szeptembertõl a Soros Alapítvány
ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol
liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta;
ösztöndíját az 1990. évi országgyûlési választások
közeledése miatt 1990. januárban félbeszakította.
Gyermekkorától kezdve sportol. Több egyesületben
játszott, 1982 óta a Medosz-Erdért igazolt labdarúgója.
1983-ban a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium
(1988-tól Bibó István Szakkollégium) egyik alapító tagja
volt. 1984-ben több társával megalakította a
szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a
Századvéget, amelynek egyik szerkesztõje. Alapító tagja a
hivatalosan 1988. március 30-án megalakult Fiatal
Demokraták Szövetségének. Ugyancsak alapító tagja a
Fidesz szolnoki szervezetének. 1988. márciustól 1989.
októberig a Fidesz egyik szóvivõje. 1988. októberben, a
szervezet I. kongresszusán az országos választmány
tagjává választották, e tisztét 1989. októberig látta el.
1989. június 16-án a Hõsök terén, Nagy Imre és
mártírtársai ravatalánál elmondott radikális beszédében -
amelyben szabad választásokat és a szovjet csapatok
kivonulását követelte - országosan ismert politikussá
vált. 1989. nyarán, a politikai egyeztetõ tárgyalásokon a
Fidesz képviselõjeként az I/1. politikai albizottságában
(Az alkotmánymódosítás kérdései) tagja volt az Ellenzéki
Kerekasztal tárgyalócsoportjának, a plenáris üléseken is
képviselte pártját. 1990. júniustól ismét választmányi
tag lett. Az 1990. évi országgyûlési választások második
fordulójában Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.)
választókerületében második lett, a Fidesz Pest megyei
területi listáján választották képviselõvé. 1990.
májustól 1993. májusig a Fidesz frakcióvezetõje. 1993.
májusban az új szervezeti szabályzat elfogadása után a
párt elnökévé választották, tisztségében az 1994. július
9-i és az 1995. április 30-i (a párt nevét a Magyar
Polgári Párt elnevezéssel kiegészítõ) kongresszusokon
megerõsítették. Az 1994. évi országgyûlési választásokra
készülve pártja nevében egyik aláírója a négy liberális
párt választási együttmûködési megállapodásának. 1992.
szeptember 6-án, a Liberális Internacionálé mainzi
kongresszusán alelnökké, 1993 januárjában a szervezet
végrehajtó bizottságának a tagjává választották.
Irányítása alatt a Fidesz egy radikális ifjúsági
politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségû mérsékelt
liberális középpárt lett.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon Fejér megye
1. sz., Székesfehérvár központú választókerületében
indult, illetve a Fidesz Fejér megyei területi és
országos listáját vezette. Mint egyéni jelölt a
választások második fordulójában a harmadik helyen
végzett, mandátumát a megyei listáról szerezte. Az
Országgyûlés európai integrációs ügyek állandó
bizottságának az elnöke, ezen belül a jogharmonizációs
albizottság tagja. 1995. szeptember 8. és november 30.
között részt vett a mentelmi, összeférhetetlenségi és
mandátumvizsgáló állandó bizottság munkájában is. Az 1996
áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New
Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának az
elnöke.

Gyurcsány Ferenc 1961. június 4-én született Pápán.
Első diplomáját a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán szerezte 1984-ben, majd 1990-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán is diplomázott.
A diploma megszerzése után egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozik, majd 1992-től egy nemzetközi pénzügyi részvénytársaság igazgatója lesz. Ugyanakkor 1992-től az ALTUS Befektetési és Vagyonkezelő Rt. Budapest vezérigazgatója is. 2002-től az ALTUS Befektetési és Vagyonkezelő Rt. Budapest Felügyelő Bizottság elnöke.
A miniszterelnök főtanácsadója 2002-től, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter 2003. május 5-től. Az Országgyűlés miniszterelnökké választotta 2004. szeptember 29-én.
Angolul tárgyalási szinten beszél.